Herman Hertzberger: Az utca (2)
- forrás: Herman Hertzberger: Lessons for Students in Architecture (p. 54-57)
- a harmadik rész itt!
- fordította: Incze Ádám
Az élő utca koncepciója azon a gondolaton alapszik, hogy a lakókban van valami közös, hogy elvárásaik vannak egymással szemben, még ha csak azért is, mert tudják, hogy szükségük van egymásra. Ez az érzés azonban rohamosan tűnik el az életünkből. Ahogy a lakók egyre könnyebben boldogulnak önállóan és függetlenednek, az egymásra figyelés úgy csökken. Ezt a fajta anonimitást a kollektivizmusban/centralizációban hívők nagyra tartják; ha az embereknek túl sok közös dolguk van, megjelenik a túl erős „társadalmi kontroll” veszélye – érvelnek.
Épp ellenkezőleg: minél elszigeteltebbek, elidegenültebbek lesznek az emberek a mindennapi környezetükben, annál könnyebben irányíthatók, a fejük felett hozott döntésekkel. Bár a ’társadalmi-kontroll’ definíció szerint nem negatív jelenség, de természetesen létezik, és a negatív hatásai akkor érezhetők igazán, amikor az egyén nem csinálhat semmit a többiek ítélete és figyelme nélkül, ahogy ez a túlságosan zárt faluközösségekben történik. Meg kell ragadjunk minden lehetőséget, hogy elkerüljük a lakások közötti túl kemény elválasztást és a még megmaradt összetartozás érzetet erősítsük.
Ez az összetartozás-érzés elsődlegesen a mindennapos társadalmi interakciókban jelenik meg, mint a gyerekek közös játéka az utcán, egymás megsegítése (például gyerekfelvigyázással), odafigyelés a másik egészségére, tömören: a törődés, az aggodalom, az apró örömök, amik már-már olyan evidensnek tűnhetnek, hogy könnyen alábecsülhetjük a fontosságukat.
Jobban működnek a lakóegységek, ha a nekik otthont adó utca élő-utcaként működik, ez viszont különösen azon múlik, hogy mennyire érzékenyek például arra, hogy az otthonok benti atmoszférája mennyire tud egybeolvadni a kinti utca közösségi atmoszférájába. Ehhez nagyban hozzájárul az, hogy a szomszédság telepítése és részletei milyenek.
Spangen lakóegyüttes,
Rotterdam 1919 / M. Birkman
A rotterdami Spangen lakások nyitott függőfolyosós rendszere (1919!) még mindig utolérhetetlen abból a szempontból, hogy mit nyújt a lakók számára. Mivel erre az „élő-utcára” csak egy irányból nyílnak bejárati ajtók, a lakóknak csak a szomszédjaik nyújtanak társaságot. Ez hátrány egy átlagos utcához képes, ahol az utca másik oldalán is van szomszéd. Spangenben mindazonáltal a társadalmi interakciók kiemelkedően intenzívek, ami az autóforgalom hiányának fontosságát mutatja. Ezzel együtt a nyitott függőfolyosón történő találkozások elkerülhetetlenül elkülönülnek az alatta lévő utcától, ami felé a lakások tulajdonképpen a hátukat fordítják. Az ember nem lehet egyszerre két helyen.
Weesperstraat diákszállás
A negyedik emeleti, házas diákok számára fenntartott lakóegységek a galéria-utca megvalósításának szándékai, ami az „élő-utca” koncepció prototípusának is tekinthető, ami mentes a forgalomtól és rálátást ad az óváros háztetőire. Ezekkel az adottságokkal rendelkezik. A legfiatalabb kisgyerekek számára is biztonságos a lakáson kívül játszani, miközben a szülők az otthonuk előtt ücsöröghetnek. Ennek a koncepciónak az alapja a Spangen lakóegyüttes volt, ami 45 évvel korábban épült.
Az egyik hátránya az ilyen oldalfolyosós kialakításnak a hálószobai ablak helye, ami, ha az „utcára” néz, nem megfelelő a magánélet. Ez javítható azzal, hogy a hálószoba padlósíkját megemeljük, így az ablak magasabbra kerül, a bent tartózkodók kilátnak a kint levők feje felett, miközben a kint lévők számára túl magasan van ahhoz, hogy belássanak a szobába.
Az épület egésze azóta sokkal zárkózottabb lett, a galéria-utca már nem publikus elérhető bárki számára.
Elhelyezési-kialakítási elvek
Ennek a működése látható, elemi formában, néhány újonnan megépült lakóegyüttes tervében.
Minden huszadik századi lakóépület- és várostervezési projektben a nyitottságra és jobb benapozottságra való igény az eddig megszokott keretes tömbbeépítés elhagyásához vezetett.
Ez a csendes, elszigetelt, zárt belső udvarok és a forgalmas utca nyüzsgése és közlekedési zaja közti kontraszt megszűnésével járt. Amíg ez az elkülönülés a külső és a belső között megvolt, addig az utcai oldal az épület formális (az építészek erőfeszítéseiket ide koncentrálták), az udvari oldal az informális, élő arcát mutatta erkélyeivel, ruhaszárító-köteleivel. Ezt a beépítési módot felváltotta a sávos elrendezés kétoldalra nyíló lakóegységekkel, így lehetőség nyílt a kert oldalsó helyzetbe kerülésére (A ábra). Fontos megjegyezni, hogy ebben az elrendezésben a lakások bejárata a következő sor lakás kertjére néz, tehát mindenki egy fél-utcán lakik, ahol minden kert egybefolyik az utcával, így a tömbök közötti területek tulajdonképpen egyformák, ahelyett, hogy az utcai terület és kerti terület váltakozása jelenne meg.
Mellékesen, a sávos elrendezési elv használható ugyanolyan téri elrendezés esetén, mindaddig, amíg a tájolás megfelelő (B ábra). De még ha a tájolás nem ideális, akkor is érdemes mindent megtenni azért, hogy a lakások frontoldala (azaz ahol a bejárati ajtó helyezkedik el) egymás felé fordítani (C ábra). Ha lakások bejárata egymás felé fordul, mindenki ugyanarra a közösségi térre néz, így látszik amikor a szomszéd gyerek reggel az iskolába siet (a mi óránk már megint késik?).
De a rálátás a szomszédokra fokozza a kíváncsiságot, ebben az elrendezési esetben különösen fontos, még fontosabb, mint a c típus esetén, hogy az egymással szemben lévő ajtók és ablakok gondosan, olyan módon legyenek elhelyezve, hogy némi magánélet biztosítva legyen minden bejáratnál, a kellemetlen kíváncsiskodások elkerülhetők legyenek. A hagyományos, úgynevezett zárt lakótömb esetén az összes kert ugyanoda néz, ezért a kertek jellegükben különböznek az utcai területektől.
Royal Crescents, Bath, 1767 / J. Wood, J. Nash
Bár a tervezés során nem a szomszédok közötti interakció határozta meg a koncepciót, a bath-i „félhold” íves fala különösen érdekes ilyen szempontból. A konkáv kialakítás miatt az egyes lakásokból rálátni a többire. Ez ugyanaz a jelenség, mint amikor a vonat egy kanyarhoz ér és az ablakból láthatóvá válik számunkra a szerelvény többi kocsija a benne ülő utastársakkal, akiknek a jelenlétéről egészen eddig nem volt tudomásunk. Egy ívelt utcai térfal esetén a kilátás a lakásokból ugyanarra a területre esik minden házból, ezzel ennek a területnek közösségi jellegét növeli, az összetartozás érzet erősödik, míg a másik oldalon a házak elfordulnak egymástól, a kertek sokkal privátabbak, a lakóknak nem kell aggódniuk a kíváncsi tekintetek miatt. Éppen ezért működik a félhold elrendezés mindkét oldalon jól.
Römerstadt, Frankfurt, 1927-28 / E. May
Ernst May és híresebb építésztársa Bruno Taut is a német lakásépítés úttörői között voltak. Számos lakáselrendezési típust építettek meg Frankfurtban 1926 és 30 között, amiken látszik, hogy May-nek jó szeme volt olyan városi részletekre, amik a lakókörülmények javítását szolgálták. Arra tanít bennünket, hogy a szűk költségkeret miatt igen unalmas elrendezésű szociális bérlakások is kiváló lakókörnyezetet tudnak létrehozni, hogyha az arányokra és megfelelő irányultságokra-tájolásra figyelmet fordítunk, a keretek ellenére. Fontos megjegyezni, hogy a lakások és a környezet kialakításáért ugyanaz a személy volt a felelős, aki ráadásul nem tett különbséget építészet és várostervezés között, tehát úgy finomhangolhatta a lakásokat és környezetüket, hogy ezek a nagy egész kiegészítő-elemei lettek.
A Römerstadt lakásai egy kis meredekségű lejtőn találhatók a Nidda folyó partján. Az utcák a folyó völgyével párhuzamosan futnak. Itt kifejezetten kézenfekvő lett volna az utca teraszos kialakítása miatt a kertet mindig a völgy oldalán elhelyezni, a tervező ennek ellenére úgy döntött, hogy a házak bejáratai az utcára, egymással szemben kapnak helyet. A tájolásból és (kis) magasságkülönbségből a két bejárat közötti adódó egyenlőtlenség az utca téri kialakításával kompenzálódik: a kevésbé jó adottságú kertekkel rendelkező házak bejárata előtt egy zöld sáv kap helyet.
Karakteres részlet, hogy a járda a homlokzat előtt megáll és csak egy vékony sáv csatlakozik a közvetlenül az északi falhoz. Itt növények elhelyezésére adódik lehetőség, amik a ház falaira felfutva puhítják azok merevségét.
>> harmadik rész!