— építész olvasó

A Bevk Perović irodáról (1) – El Croquis 160

Keretek között (1)

• Ivan Rupnik: Conditionalism – in: El Croquis nr. 160 (p25-27)
• Bevk Perović Arhitekti (az iroda honlapja);
• fordította: Molnár Zsanett; (a második rész itt!)

Hogy jobban megértsük a Bevk Perović iroda munkáját, érdemes először megvizsgálni egyik állításukat: „Mindenben a  kereteket látjuk” („All We Find Are Conditions”). Az építészek ezt a megfogalmazást Mies van der Rohe ‘az építés művészetéről’ és a ‘korszak akaratáról’ szóló korai írásaihoz és előadásaihoz kötik. Mies jellemző állításai gyakran és általában a  funkcionalizmus vagy legújabban a „tárgyszerűség” összefüggésében kerülnek be diskurzusokba, de a Bevk Perović iroda munkáinak megértése érdekében érdemes ezeket röviden újravizsgálni.¹ Mies a ’feltételek’ (konditionen) és ’előfeltételek’ (voraussetzungen) kifejezéseket számos szövegében használta a huszas évek során, hogy az építészeti forma-alkotáshoz való saját viszonyát leírja. Azzal érvelt, hogy a forma-komponálás megszokott módjai helyett „az idők, azok céljainak és eszközeinek tudásába” való közvetlen elmélyedés az építés művészetének valódi előfeltételévé válhat.² A kortárs építészet csak akkor képes elérni a korábbi – egyiptomi, görög, északi és bármely egyéb – építési kultúrák  minőségét, ha „…az eredménye a jellemző gazdasági feltételeknek, amely nélkül vagy nem, vagy másképp fejlődött volna.”³ Miközben Mies számos ’előfeltételt’ társított, mind a történeti és kortárs építési kultúrához, a technológiát leginkább az építész valamint a kritikusai idézték meg. A technológia helyett egy korábbi hagyomány kapott hangsúlyt, mint előfeltétel „ami követi a saját törvényeit, azonban nem emberközpontú”, „autonóm erő” amely állítólag „érvényesül”, ezért a személyes ízlés vagy stílusbeli szabály felett áll.⁴

lásd még: Beszélgetés Matija Bevkkel és Vasa Perović-csal (El Croquis 160)

Mies és kortársai az új technológiákat és a technológia által bekövetkezett társadalmi változások ígéretét nem csak hogy tétovázás nélkül magukévá tették, de azt elkerülhetetlennek is tartották. A haladás kritikus, mégis vonakodó elfogadásának egyik legtisztább képe Paul Klee „Angelus Novus” (1920) című festményének Walter Benjamintől származó olvasata. Benjamin itt egy a jövőnek a hátát mutató angyalt ír le, akit a „haladásnak nevezett vihar” tol előre, míg ezalatt arra kényszerül, hogy a múltban az e vihar által összehordott „romhalmazt” nézze. ⁵

Azért idézem meg Benjamin szkepticizmusát, mert ez hasznos kapcsolatot kínál Mies korai írásai és a Bevk Perovićék jelen helyzete között, amit funkcionalista helyett kondicionalistának nevezhetnénk. Míg a technológiai folyamat vihara Mies és a korai Modernisták szerint elkerülhetetlen előfeltétel, Bevk Perovićék láthatólag megtalálták a saját kereteiket a huszadik századot meghatározó számtalan vihar roncsai között. A keretek ezúttal számosak és az alkalmazásuk nem hordozza a bizonyosság ígéretét.

A Szlovénián és Közép Kelet Európa nagyján az előző évszázad jó részén keresztülsepert nemzeti és szocialista forradalmak viharai úgy tűnt, az ország Európai Unióba való belépésével véget értek. Ez az átmenet nem történt meg azonnal; vitatható hogy 2002-vel kezdődött, amikor Szlovénia lezárta az EU-val a tárgyalásokat és tartott 2007-ig vagy akár 2008-ig, amikor az ország az Eurozónához és a Schengeni övezethez csatlakozott. Ez volt az az aztán még kaotikusabb kilencvenes évek időszakától feltűnően különböző és délnyugat felé tovább folytatódó szakasz, ami létrehozta azokat a kereteket amiket a Bevk Perović iroda meglátott Szlovénia korábbi Jugoszláv köztársaságból EU és NATO taggá válásának látszólag zökkenőmentes átmenetének felszíne alatt.

Ahogy az építészek az ezt a kötetet bevezető interjúban kifejtették, a Siska lakóegyüttes (1999-2002 – az építészek honlapján itt!) a kutatásnak és az építési kultúra fejlesztésének is egy formája volt, vagy még találóbban Szlovénia csatlakozási időszakában az „építőipar politikai gazdaságtana”⁶. A projekt időszakában a legtöbb építészeti megbízást magánbefektetői lakásépítései jelentették, jellemzően vasbeton vázzal, tégla kitöltő falakkal, vakolattal és szokásos fém vagy műanyag ablakokkal. Ennek a hétköznapi építési rendszernek az elfogadásával és kezelésével az építészek már legalább két felfedezésre váró keretet találtak. Az építési telek történetesen Jože Plečnik egy templomának szomszédságában volt, a két épület tömegét az építészek így egy közös tér körül eltolták, az egyik oldalon vizuális kapcsolatot alakítva ki a templommal, a mások oldalon pedig gyalogos bejáratot; a szerkezetet illetően találtak egy képzett kivitelezőt, aki egyedi fém ablak-csomópontot alakított ki ami vízorrként is szolgált, finoman átalakítva az amúgy szokványos vakolt homlokzatot.

Szlovénia álmos középeurópai felszíne alá így betekintve a Bevk Perović iroda versengő anyagi kultúrák kiaknázatlan heterotópiáját fedezte fel: a szabványtól a kézzel készítetten át a high-tech-ig. A H Ház (2004-2006) különleges minőségei a zsaluzás és a kézműves befejezés idején még rendelkezésre álló rendkívül magasan képzett és megfizethető árú kézművességnek köszönhető. A Poljei Szociális lakások (2002-2005 – magyar ismertetés itt!) volt az első non-profit lakásprojektjük, a szűkös források vezették a tervezőket az általuk „szándékolatlan ornamentikának” nevezett megoldáshoz, amit a homlokzati panelek összeszerelési „hibáinak” gondosan koreografált, majd túlméretes alátétekkel tovább hangsúlyozott mintája állított elő. Más projektekben ötletesen használták Szlovénia rendkívül fejlett háború utáni építőipari előregyártó üzemeinek hagyatékát, így valósult meg a Poljane kollégium egyedi fürdő-konyha cellája (Ljubljana, 2004-2006) és a maribori többszintes terasz-elemei a Poljane lakóegyüttesnél (2002-2007).

A Bevk Perović iroda találta keretek nem csak anyagiak, de urbánusak is voltak. Mialatt a Polje, a Poljane, és a Pilon társasház esetében teljesen kötött szabályozással és tömegformálási előírásokkal néztek szembe, a Cesta v Gorice-i szociális lakások (2002-2007, lásd magyar ismertetéssel itt!) esetében az építészeknek már egy holisztikusabb urbánus keret kialakítására adódott lehetőségük. Itt egy vidéki-városi formavilággal, a családi ház és a lakótömb közötti átmenettel kísérleteztek, a Sotocje lakógyüttesnél (2006-2009) a 3 nagy lakóépület tömbje pedig olyan közterek sorozatát határozza meg, amik összekapcsolják a várost a folyóval. Ez a „mikro-urbánus” megközelítés, ahogy az építészek utalnak rá, lefordítható Szlovénián kívüli új projektekre is, ahogy az a Bázeli lakóegyüttesnél (2009) látható, aminek a kígyózó tömege a Sotocje-séma továbbfejlesztése. Miközben a Bevk Perović az új kereteket gyorsan megtalálta, ezeket a kereteket nem mindig volt könnyű megoldani, így a Koper Egyetem kampusza (2009-) esetében sem, ahol – a csatlakozási folyamat részeként – a közintézményekre vonatkozó szigorúbb építési szabályozások gördítettek nehézségeket a projekt rugalmas és informális tanulási tereinek kialakítása elé.

(→ a második rész itt!)

_ _ _

¹ Reyner Banham mutatott rá arra, hogy míg Mies van der Rohe, Le Corbusier és más európai modernisták munkásságát funkcionalistának nevezték, magát a kifejezést csak 1932 után használják széles körben. A következőket írja: „kétséges, hogy a funkcionalizmussal összeköthető gondolatok – akár maga a szó – valaha is jelentősen jelen lett volna az időszak bármelyik befolyásos építészének gondolataiban.” Bővebben lásd Reyner Benham, „Functionalism and Technology” in Theory and Design in the First Machine Age (Cambridge: The MIT Press, 1980), pp. 320-327.

Francesco Passanti amellett érvel, hogy a sachlichkeit szó legpontosabb fordítása a tárgyiasság, „tárgyszerűség” (nem pedig a funkcionalizmus, ahogyan gyakran fordítják); ez a megfogalmazás szerinte “a legpontosabb, mert konkrétan magában foglalja ’tárgy’ szó gyökerét, a Sache-t.” Részletesebb magyarázatot és hosszabb életrajzot találhatunk: Francesco Passanti: “The Vernacular, Modernism, and Le Corbusier” in Journal of the Society of Architectural Historians, Vol. 56. No. 4 (Dec., 1997). p. 448.

² A “condition” kifejezést számos szövegben és előadáson használják a húszas évek folyamán, míg az “preconditions” (előfeltétel, ’keret’) kifejezés egy kulcsfontosságú 1928-as előadásnak, az “Építészeti munka előfeltételei” (vagy még pontosabb fordításban “Az építés művészetének előfeltételei”) című művének része, megjelent: The Artless Word: Mies van der Rohe on the Bulding Art, edited by Fritz Neumeyer (Cambridge: The MIT Press, 1991), pp. 299-301.

³ Egy cím nélküli előadásból, 1926, Neumeyer, 252.o.

⁴ Neumeyer 300.o.

⁵ Lásd: Walter Benjamin. „A történelem filozófiájára vonatkozó tézisek” az Illuminations-ban, fordította Has Zohn, szerkesztette és az előszőt írta Hannah Arendt (London: Fontana, 1979) p. 255-66.o.

⁶ George Baird-tól kölcsönöztem az „építés politikai gazdaságtana” kifejezést, aki az épületekkel kapcsolatos kérdések szélesebb körére használta, beleértve a helyileg elérhető anyagokat és módszereket, valamint a munkaügyi kapcsolatokat, az építési szabályzatokat, a szakmai struktúrát és a városi szabályozást. Lásd még: „OMA, Neo-Modern, and Modernity: George Baird in Conversation with the Editors of Perspecta 32” in Perspecta, Vol. 32, Resurfacing Modernism (2001), pp. 28-37.