Frei Otto lányának beszéde – Pritzker-díj, 2015
Christine Otto-Kanstinger beszéde, Frei Otto nevében;
- forrás: Christine Otto-Kanstinger, on behalf of Frei Otto – pritzkerprize.com;
- lásd még: Főhajtás Frei Otto előtt (2015);
- fordította: Marosi Bálint;
Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim, nagy megtiszteltetés, hogy meghívtak erre a csodálatos helyre és hogy itt lehetek Önök között ma este.
Őszinte köszönetet szeretnék mondani a Pritzker családnak és a zsűri tagjainak. A családom nevében szeretném megköszönni támogatásukat. Köszönöm mindazoknak, akik részesei voltak édesapám életének – kollégáknak, megbízóknak, barátoknak –, és mindenekfelett az édesanyámnak, aki majdnem 68 éven át állt mellette, bátorította, közben összetartotta a népes családot, átutazta a világot és nyers halat evett vele, pedig nem is szereti a halat!
A tény, hogy ma este itt vagyunk, bizonyítja, hogy Frei Otto élete jelent valamit. Pritzker díjjal élő építészt jutalmaznak!
Meg vagyok győződve ennek az igazságáról, a gondolatai élnek! Frei Otto zseni volt. Boldog vagyok hogy az ő világába születtem, hogy az életem nagy részét általa létrehozott terekben tölthettem, és hogy építészként olyan intenzíven dolgozhattam vele az elmúlt 32 évben.
Modellek százait építettük, szappanhártyákat, homokot, földrengést, lebegő mágneseket tanulmányoztunk. Skicceltünk, rajzoltunk, ragasztottunk és esszét írtunk. Sátrakra másztunk, fotóztunk, vitatkoztunk, előadásokat tartottunk és nevettünk. Apám egyszer be akart festeni egy modellt, de tévedésből a saját arcát és haját fújta le rikító lime-zöldre!
Sok terv volt ami nem valósult meg. De egyik sem légvár volt. A kezdetektől fogva mindig volt legalább egy ötlet a megvalósíthatóságra.
Minden részlet fontos volt és megfejtésre várt.
Frei Otto soha nem az örökkévalóságnak: élő embereknek épített!
Mindenkinek képesnek kellene lennie arra, hogy megépíthesse a saját egyéni, elképzelt házát.
Az épületeknek kell alkalmazkodniuk az emberhez, és soha nem fordítva.
Az anyag- és energiafogyasztásnak és a területfelhasználásnak minimálisnak kell lennie. Megújuló energiát kell használni.
Frei Otto egy-egy lehetséges megbízónak néha azt mondta, hogy neki, a megbízónak az adott épületre valójában nincs is szüksége.
A természettel együtt kell építenünk, nem ellene.
Frei Otto szerint a forma soha nem adott, azt keresni és megtalálni kell.
Ezért alkalmazott forma-kereső technikákat.
A formaalkotó erők például a felületi feszültség, a gravitáció, nyomáskülönbségek, a tapadás, mágneses vagy elektrosztatikus erők. Csak az alapvető fizikai erők. A természeti erőkkel való hasonlóságot az első szappanhártya-, buborék- és hálókísérletek után ismerte fel. Frei Otto biológusokkal együttműködve nagyon mélyen értette meg a természet tervezőerőit. Nem pusztán azzal a szándékkal, hogy azokat épületeknél használja, mint a bionikát. Ő maga úgy gondolta, hogy a legjobb meglátása mind közül az volt, hogy a buborékok és hálók az élet forrásai, az élet minden formájáéi. Frei Otto mindig felelősnek érezte magát az ötleteiért, még ha nem is volt az utóéletükre hatással. Vitatkozott a nem megfelelő dolgokért, kérdéseket tett föl, ötletelt – kritikusan, igényesen, gondolatgazdagon.
Idézem:
Szükségünk van építészekre? Ha igen, milyenekre?
Mi az ember? A teremtés vagy minden élet halálának koronája? Fennmarad-e az emberiség?
Mi a teremtés? Növekedés és bukás folyamatai? Evolúció? Fennmarad-e a természet?
Milyen csodálatos világ!
Köszönöm!
