K. Sejima és R. Nishizawa beszéde – 2010
- forrás: Acceptance Speech, Kazuyo Sejima & Ryue Nishizawa – in: pritzkerprize.com
- fordította: Schneider Esztella;
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, nagy megtiszteltetés számunkra, hogy meghívást kaptunk erre a csodálatos helyre. Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk Önökkel ma este.
Szeretnénk szívből köszönetet mondani a Pritzker családnak, különösen Cindy Pritzkernek, Tom és Margot Pritzkernek. Köszönjük továbbá a Hyatt Alapítványnak is. A bíráló bizottság tagjainak: köszönjük, hogy minket választottak. A kedves megbízóinknak: köszönjük, hogy megadták a lehetőséget, hogy kigondoljuk és megvalósítsuk terveinket. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden egyes munkatársunknak, akikkel az évek során sok jó és nehéz időt éltünk át. Köszönöm a projektjeinkben részt vevő tanácsadóknak és mérnököknek – szakértelmük és az odaadásuk hatalmas inspiráció volt. Mindenkinek kimondhatatlanul hálásak vagyunk.
Szeretnénk ezt a pillanatot megragadva két embernek külön köszönetet mondani: a ma a körünkben levő Mutsuro Sasaki úrnak és Toyo Ito úrnak.
Az évek során Sasaki úr döntő hatással volt több projektünk szerkezet-kialakítására és szinte az összes tervünk vele együttműködésben valósult meg. Együttműködésünk nem nevezhető egyszerűen üzleti kapcsolatnak, amiben ő kiszámolja a szerkezetet mi pedig megtervezzük a formát. Sokkal inkább kreatív meglátások egyesülése, amiben végtelen lehetőségek meglátásához segített minket hozzá. Sasaki úr nélkül építészetünk talán teljesen más irányba fejlődött volna. Nagyon szépen köszönjük tehát Önnek, Sasaki Úr. Nagyra értékeljük mindazt, amit értünk tett.
Mint tudják, Toyo Ito úr munkássága rendkívül nagy hatással volt mindkettőnkre, amióta beléptünk az építészet világába. Ismét szeretnénk kifejezni legmélyebb elismerésünket és tiszteletünket Ito úr iránt. Csodálatos munkái, szavai és kritikái irányt mutattak nekünk, számtalan módon hatottak ránk a múltban, és kétségkívül így lesz ez a jövőben is. Szavak nincsenek arra, hogy kifejezzük hálánkat és csodálatunkat Ito úr iránt.
Már tizenöt éve, hogy megalapítottuk a SANAA nevű építészeti stúdiót. Akkoriban nem gondoltuk, hogy ilyen sok projekten fogunk dolgozni szerte a világon, és nem is álmodtunk arról, hogy itt állhatunk majd és hogy ekkora megtiszteltetés ér bennünket. Az ausztráliai Kortárs Művészetek Múzeumának bővítésére kiírt pályázat miatt alapítottunk meg a SANAA-t. Mivel ez volt az első alkalom hogy nemzetközi projekten dolgoztunk, és ez volt a cég eddigi legnagyobb volumenű projektje, úgy gondoltuk, jó móka lenne erre egy csapat, amit nagyon lazán dobtunk aztán össze. A projekt nem valósult meg, de SANAA-ként több pályázatot is megnyertünk, így az Almere-i színházat Hollandiában és egy múzeumot Kanazawában, Japánban. A SANAA azért létezik még ma is, mert ilyen projekteken volt szerencsénk dolgozni.
A későbbieken a kísérletezésekkel az irányunk, az érdeklődéseink és szenvedélyeink pontosodtak. Visszatekintve az irányultságunkat meghatározó egyik legfontosabb projekt a Kanazawai 21. századi Kortárs Művészeti Múzeum volt. Ez egy a város közepén álló múzeum. Egy „nyitott” múzeum koncepciójával indítottunk, ami nem csak a műértőknek, hanem a város lakóinak is szól, akiknek nem feltétlenül van kapcsolatuk a professzionális művészetekkel. Olyan múzeumot javasoltunk, aminek nincs fő- vagy hátsó homlokzata, hogy az emberek bármelyik irányból szabadon megérkezhessenek. Ugyancsak alaposan átgondoltuk a környezetére tett hatását illetve az épület és kontextusa közti viszonyt, tekintettel a régió történelmi hátterére. Amikor elkészült és láttuk, hogy az emberek örömmel használják a múzeumot, akkor tudatosult bennünk hogy milyen csodálatos az építészet „nyitottsága”. A múzeumnak köszönhetően a magunk számára is sokkal egyértelműbbekké váltak a céljaink; ezért szeretnénk hálánkat kifejezni Kanazawa városának, a polgármesternek és Kanazawa lakóinak ezért a nagyszerű lehetőségért.
Azóta már részt vettünk a Toledo Művészeti Múzeum Üvegpavilon projektjében Ohio-ban, aztán itt New Yorkban az Új Kortárs Művészeti Múzeum tervezésére kaptunk fantasztikus lehetőséget. Ennél a projektnél olyan épületet akartunk létrehozni, ami szorosan kapcsolódik a Bowery utca dinamizmusához és a múzeum filozófiáját visszhangozza. A program függőlegesen talált helyet az épületben a korlátozott telekméret miatt. A magassága ellenére a múzeum szándéka hogy magába szívja a New Yorkiak aktivitását és a város eleven atmoszféráját és reagáljon arra.
A Lausanne-ban idén megnyílt École Polytechnique Fédérale-hoz tartozó Rolex Learning Center egy háromdimenziós térbeli kompozícióval rendelkező épület. Egy nagy helyiség hullámzik fel és alá, maga az épület változik egy olyan tájjá, amelynek topográfiája különféle tereket hoz létre. Itt ismét az emberek számára megnyitott és különböző környezeteket létrehozó épület volt a célunk. A Kanazawa-i múzeum óta formálódó gondolataink itt egy sokkal organikusabb, három-dimenziós épületté fejlődtek.
A SANAA stúdió közös működtetése mellett mindketten vezetjük a saját építészeti irodáinkat is. Három stúdió dolgozik tehát együtt, egy fedél alatt – ami eléggé zavarosnak tűnhet. Míg a SANAA elsősorban nemzetközi projekteken és pályázatokon dolgozik, addig egyéni vállalkozásaink barátok házain és magán-galériákon. Előfordulnak kivételek, de a dolog alapvetően így működik. Gyakran kérdezik tőlünk hogy miért dolgozunk ilyen komplikáltan, vagy a kaotikusságot, a nem kellő hatékonyságot kritizálják. Mi viszont továbbra is így dolgozunk mert szeretünk így dolgozni. Az egyéni cégekben magunk gondolkodunk az építészetről és viaskodunk saját ötleteinkkel. A SANAA-ban viszont inspiráljuk és kritizáljuk egymást. Hisszük hogy ez a munkamódszer mindkettőnknek rengeteg lehetőséget nyit meg. Nagy megerősítés hogy mindkettőnket díjaztak, nagyon boldogok és meghatottak vagyunk. Ismét, nagyon köszönjük.
Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a díj nem csak korábbi munkáink elismerése, hanem bátorítás is új építészeti alkotások felé. Célunk hogy jobb, innovatív építészetet hozzunk létre, továbbra is nagy erőkkel munkálkodunk ezen.
Nagyon köszönjük.